Már négy hónapos voltam, amikor új gazdáim értem jöttek. Négy órát vonatoztak Pécsig, ahol jutalmul végre megláthattak engem. Eléggé féltem, mert nem voltam hozzászokva a városi zajokhoz, de igazság szerint az emberekhez sem. Mindezt annak köszönhetem, hogy "tenyésztőim" nem akarták, hogy nagyon megszeressenek, ezért inkább nem is foglalkoztak velem. Így ismeretlen volt számomra - többek között - a póráz és nyakörv. Ennek ellenére a hazaút vége felé már egész szépen sétáltam, ekkor már túl voltam a vonatozáson, metrón, villamoson, a busz pedig már igazán gyerekjáték volt!

Azért a lépcsőkön még ölben kellett vinni engem :o)