Bundás, a Legyek Ura

Bundás cicust 2005 szeptemberében találtuk, egy forgalmas út szélén nyávogott segítségért. Nagyon pici és elhagyatott volt, mégis meglepett, hogy amikor a kocsiból kiszállva érte mentünk, bátran megindult felénk. Úgy szedte a kis tappancsait, mintha attól félne, ha nem siet eléggé, otthagyjuk. Ölbe vettem, megvizslattam, és megnyugodva konstatáltam, hogy kandúrkáról van szó. Így anyukám gyorsabban igent mond majd rá, én pedig megspórolhatok pár könnycseppet. A kocsiba beszállva láttam, kár volt aggódni, anyukám szíve rögtön meglágyult a cirmos csöppség láttán. Bezzeg pár évvel ezelőtt, mindketten repültünk volna az autóból. A hazautat békésen töltötte az ölemben, igaz, folyamatosan nyivákolt, mintha eddigi szomorú kis életét mesélte volna el nekünk. Máris megszerettük Őszőrösségét.

  Sajnos hamar rá kellett jönnünk, új családtagunk nem nevezhető egészségesnek. Az egy-két bolhát leszámítva (akikkel gyorsan leszámoltunk) gyakran tüsszögött is, a szeme sem volt szép tiszta, úgyhogy irány az állatorvos! Macskanáthát állapítottak meg nála, a kezelést nyomban meg is kezdtük, de így is hosszú időbe telt, mire leküzdötte a betegséget (röpke 3 hét).

  Viszont azt büszkén elmondhatom róla, hogy azóta szépen kigömbölyödött, a szőre fényes, szeme csillogó, egyszóval makkegészséges!

  2006 augusztusában  lesz az első szülinapja. A hajdani betegeskedő, macskának is alig-alig nevezhető jószágból elkényeztetett, 4 kilós hús- és izomgombóc lett, aki, ha úgy adódik, bátran szembeszáll Wendyvel és harapja, ahol éri. Vagy üldözőbe veszi a nála már alacsonyabb Tinát (hol vannak azok az idők, amikor Őt kergették...). Neki aztán nem kell elmondani, hogyan élvezze az életet!

 Kedvenc szórakozásai közé tartozik még a légyvadászat (mivel házon belül él, nagyobb zsákmányra nem futja), az evés-alvás, a gazdi becserkészése, aztán bokán harapása (sajnos ezt a jó szokását egyre inkább hanyagolja). Imád még az ablakban ücsörögni, és a frászt hozni a mit sem sejtő madarakra, járókelőkre. A szúnyoghálónak köszönhetően ugyan nem jelent veszélyt se magára, se az állatokra, de hát honnan tudhatnák ezt a rigók, amikor észreveszik, hogy egy sárga szempár figyeli minden mozdulatukat? Közben a maga egyedi módján, szaggatott nyávogásokkal követeli, hogy azonnal fáradjanak a szájába azok az "ostoba" madarak... 

  Ebből a rövid elbeszélésből talán kitűnik, hogy Bundás mellett aztán sok mindent lehet csinálni, de unatkozni, azt nem!