A kölyökkutyák jó esetben már a tenyésztőnél megismerkednek a különböző fajú állatokkal, bizalomtelivé, barátságossá válnak az emberekkel is. Ha a mi kutyánk esetében is így történt, szerencsénk van, de nem elégedhetünk meg ennyivel!

 Nem is kell különösebb erőfeszítéseket tennünk azért, hogy a dolgok továbbra is jól alakuljanak. Elég, ha kutyánkkal kilépünk a kapun, és egy "megbízhatóbb" környék felé vesszük az irányt, ahol valószínűleg jól nevelt, brátságos kutyákkal és gazdáikkal  futhatunk össze. Egy kölyök nagyon hamar elsajátítja (vagy inkább továbbfejleszti) a megfelelő viselkedés szabályait, feltéve, hogy a megfelelő alanyoktól tanulja azokat. Ezért fontos, hogy eleinte csak kellemes tapasztalatokat szerezzen a séták során, hiszen ez határozza meg a későbbiekben a természetét. A rossz tapasztalatok amúgy is elkerülhetetlenek, de egy kiegyensúlyozott felnőtt kutyának ezek már nem okozhatnak komoly gondot!

  Mire figyeljünk, ha pórázon lévő, eddig ismeretlen kutyával találkozunk:

 - Ha a sajátunk még nincs pórázon, kössük meg, ezzel megadva a lehetőséget a másiknak a kitérésre.

 - Ha viszont a másik kutya és gazdija is barátságosnak tűnik, összeismertethetjük az állatokat, akiknek hamar rövidnek fog bizonyulni a póráz, ezért ha ehhez megfelelő helyen vagyunk, engedjük el őket egy kis játékra.

 +1: Amikor pórázon lévő kutyák egymást szimatolják, ismerkednek, NE simogassuk vagy bátorítsuk a sajátunkat! Ezzel csak feleslegesen növelnénk önbizalmát, és előfordulhat, hogy átmenet nélkül ellenséges lesz a másik kutyával. Hagyjuk, hadd szagolgassák egymást önállóan, felesleges közbeavatkozni, hacsak nem csapna át verekedésbe a dolog. De ez nagyon ritka, és olyan szelíd természetű kutyánál, mint a golden, szinte biztos, hogy ilyen gondunk nem lesz!

Mire figyeljünk, ha kutyánk szabadon rohangászva egy  - gazda nélküli - társába "botlik":

 - Ilyenkor a legritkább esetben fordulhat elő probéma, legalábbis tapasztalataim szerint. A két kutya egy röpke ismerkedést követően őrült kergetőzésbe fog, aztán megy mindenki a dolgára (persze akadnak kivételek is, amikor az ismeretlen kutya úgy dönt, örökbe fogadtatja magát velünk).

 - Előfordult már az is, hogy egy egész falkányi kóbor kutyával találtuk szembe magunkat. Ijesztőnek tűnt a dolog, legalábbis Wendy számára, (szegénynek ez új volt, és bepisilt), de hamar kiderült, hogy teljesen ártalmatlan a banda. Nem is mindegyik érdeklődött a kutyám iránt, inkább csak a barátságosabb típusúak, viszont ők csodásat játszottak Wendyvel. A többi kutya, akik tartózkodóbbak voltak, inkább félrevonultak, dehogyis akartak ők bunyót kezdeményezni! Persze, biztos csak szerencsém volt az eddigi kóbor állatokkal, de annyi biztos, hogy soha rossz tapasztalatunk még nem volt velük kapcsolatban. Annál inkább a dédelgetett kis kevencekkel, akiken a gazda csak röhögött, ha letámadtak minket("milyen édesen acsarkodik!"), Wendynek meg kishíiján kicakkozta a fülét...

Egy szó, mint száz: Az igazi veszélyt még mindig az ember (azaz mi magunk) jelenti az állatokra! Na meg a kis harciölebek... :)